Gondolatok

Sokszor hallottam már, hogy "igen, igen, de ..." , s ekkor igen változatos kifogások sora következett, mind az anyukák, nagyszülők, az apukák, sőt még a szakemberek részéről is.
Pedig babáink nem ezt érdemlik, nem a félig élt életet, s főleg nem nyiladozó életük hajnalán!
Mit várunk el tőlük, ha mi is folyton kifogások mögé menekülünk?
Mi lehet több, ha nem az, hogy mindent megadunk számukra?
Ez nem pénz kérdése, sőt leginkább nem az!
Az anyák jelentős része képes szoptatni gyermekét, mégis igen sokan nyúlnak a kizárólagos tápszeres táplálás kínálta lehetőség után. S hányszor javasolnak pótlást, s hányan fogadják meg. ( Én is megtettem, s nem vagyok bűszke rá! S nem lehet ez mások számára sem önigazolás. ) Sajnos nagyon kevés jó példával állnak előttünk szüleink, de akár mondhatom, hogy nagyszüleink is, s kortársainkról ne is beszéljek. Felmenőinkben legtöbbször már rég nem bízunk! Vajon hányan vannak, akik anyósukra támaszkodhatnak?
Amikor a különböző szakemberekre próbálunk támaszkodni, hiányozni fog valami. A feltétlen bizalom!
Ha párunkkal a legcsodálatosabb is életünk, ő mégsem anya, s nem tud mindenben segíteni, akkor sem, ha szeretne. S ha még ez sincs meg ... ?
Nem vagyunk könnyű helyzetben, DE SENKI NEM IGÉRTE, HOGY KÖNNYŰ LESZ!

Ha csak arra vagyunk képesek, vagy arra sem, amire elődeink, akkor mivégre születtünk, mivégre lettünk szülővé, anyává. Megkaptuk a legnagyszerűbb lehetőséget, amit csak egy nő megkaphat. Anya vagy, anyák vagyunk!
Csendesedjünk el, kacsoljunk le minden zajkeltő eszközt ( TV - Rádió stb. ) és figyeljünk! Halgassunk az ösztöneinkre! Bennük sosem fogunk csalódni! Ha hagyjuk magunkat elbizonytalanítani, elveszhetünk, s akkor gyermekünk sem tud minket megmenteni!
Ne feledjük, mi hívtuk gyermekünket, vállaltuk az anyaságot, s hogy feltétel nélkül szeretni fogjuk őt!

Tanuljunk gyermekünktől, már a várandóság alatt, születése első percétől, lessük el az élet minden titkát, emlékezzünk! Csak ekkor fogunk igazán, egészen élni!

Ne nézzünk körül, ne keressünk kifogásokat, csak gyermekünk szemébe nézzünk, lássuk meg azt a feltétlen bizalmat, szeretetet, amit felénk sugároz! Fürödjünk meg fényében, s szülessünk mi is újjá!

Tegyünk meg mindent!
Tápláljuk testünkből, majd főzzünk neki, családunknak! Ha kell kapáljunk kiskertünkben! A megfelelő minőségű alapanyag beszerzése mára igazi kihívást jelent, azok számára, akiknak nincs kertjük. Talán kevesebb fáradságba kerülne, ha mégis a kertészkedés mellett döntenénk?!

Hidd el, képes vagy rá!

Én csak az ajtót mutathatom meg, belépned neked kell!