A bébiétel készítésének alapelvei
2008 - 12 - 12 ☀ 02:12 ☀ Kategória:
Hozzátáplálás
Fontos, hogy
miből, mivel és hogyan készítjük el
kisgyermekünknek szánt első ételeket.
Fokozatosan juthatunk el oda, hogy már azt eszi, amit
mi.
Miből?
Csakis megbízható alapanyagból. Mitől megbízható az alapanyag? Legkevésbé a ráírt címkétől! ( Elgondolkodtunk már azon, hogy az a minőség, amit garantálni kell, az talán nincs is? )
Mivel babánknak elsősorban friss zöldségekből, gyümölcsökből, húsfélékből adunk először, ezekre térek ki. Zöldségeknél-gyümölcsöknél idényben szerezzünk be frisset, ha előre gondoskodunk, akkor magunk fagyasszunk le számára félkész, kész ételeket.
Honnan szerezzük be?
A legmegbízhatóbb, ha magunk felelősséggel gyermekünk, családunk iránt, megtermeljük. Ha családunkban van szintén hasonlóan gondolkodó, akárcsak kiskerttel rendelkező kertészkedő, s szívesen ad, onnan. Van olyan kertészkedő, akit személyesen is ismerünk, s megbízunk benne? Akár ajándékba, akár térítés ellenében ad nekünk? Akkor tőle. Van bio, vagy nem minősített, de vegyszermentesen termelő kertész, akitől vásárolhatunk? Akkor onnan. Ha ezek közül egy lehetőséggel sem rendelkezünk, a kör bővítésével, nő a kockázat, hogy beleszaladunk nem a legmagasabb minőséget képviselő alapanyagba.
A bio piacon még jók az esélyeink, de a hagyományos piacon az árusító néni éveinek számával nem nő az általa árult termék biztonsága, s kereskedőnél ez egyenesen kockázatos. Ne feledjük, pontosan tudják, hogy szeretünk magyar árut vásárolni, s ezt bármikor rá is írják az éppen kínált terményekre függetlenül attól, hogy ez megfelel-e a valóságnak. ( Ha minden kis és közepes gazdaság, s a nagyok is tönkrementek, vagy mennek, akkor honnan szerzik be azt a sok magyar zöldséget-gyümölcsöt? )
Áruház láncokból vásárolni pedig olyan kockázatos, hogy ép eszű ember nem javasolja őket. A kis bolt is onnan szerzi be áruját leggyakrabban. Biot áruházlánctól? Jó üzletnek biztos az, de.
Nem könnyítik meg a dolgunkat.
Húsokat? Áruházlánctól ne. Itt is sok tekintetben érvényesek a zöldségekre leírtak. Azt le sem merem írni, hogy az állattartó üzem méretének növekedésével milyen izékkal etetik az állatokat, milyen körülmények között tartják őket, s onnan látják el az üzleteket olykor kétes frisseségű hússal. A fagyasztotban sem bízhatsz meg, mert nem céljuk, hogy a legrövidebb időn belül megtegyék azt. Ahogy a disznó is azzá lesz, amit eszik, úgy mi is, akik megeszik azt a disznóhúst. Inkább ne.
Helyi hentenél még előfordulhat, hogy igényes, s maga is megbízható helyről vásárol, s nem .... De erről igyekezzünk meggyőződni.
Inkább itt is keressünk megbízható forrásokat, esetleg magunk tartsunk állatot. Igaz ez már kevéssé népszerű, még a konyhakertnél is hátrányosabb megítélés alá esik.
Később a tojás, tej és tejtermékek beszerzésével hasonló dilemmákkal találkozhatunk, s a liszteknél, kenyereknél, gabonáknál nem áll meg a sor. Minél nagyobb gyermekünk, a kezdeti óvatosságunk sokszor alább hagy, pedig nem kéne. A 20évvel ezelőtti dolgokhoz képest az élelmiszerek terén is olyan nemkívánt változások áltak be, amiket rendeletekkel nem fognak és nem is akarnak helyrehozni.
Mi állunk a tükör elé, mi állunk a gyermekünk elé, nekünk kell tudatos vásárlónak, tudatos termelőnek lennünk. Sosem késő szokásainkon változtatni. Én is sokmindenen változtattam, ez a lap is annak folyománya. Bevallhatom, hogy volt idő, amikor én is ittam kólát, bolti tejet, ettem palizert, túrórudit, ömlesztett sajtot, főztem porból szószos valamiket. Mára ezek száműzve életemből, konyhámból, s gyermekeimet meg sem kínálom ezekkel. ( Sajnos a nagyszülők nem kezelik ezt kellő komolysággal, de én is képzem gyermekeim, hogyan utasítsák el a nemkívánatos dolgokat. )
Mivel?
Én már a harmadik gyermekemnek főzök. Külön kisedénykészlettel rendelkezem, amelyet csak ekkor szoktam elővenni. Csak a friss zöldségek, gyümölcsök, hús főzésére, párolására használom őket. Ezekbe se tej és tejtermék nem kerül, se rántásos sűrítés, maximum egy kis dara. Külön edényem van, amiben a rizst főzöm puhára. Abban mást nem is készítek. Külön edény a vízforralásra, nagy edény a sterilizáló forralásra. Abban még vizen kívül más nem volt. Külön vannak az első ételek tálaló tálkái, kanalai. Első kanalaknál lekerekített, a inkább műanyag kanalat ajánlanak. Van a kisgyermekkornak félretett étkészlete, evőeszközei, poharai. De idetartoznak a cumisüvegek és tartozékai is. Ha vannak, megfelelően gondoskodjunk sterilitásukról. Én mindig forraltam őket. Külön üveggel a tejes dolgoknak, s külön a teásoknak. Minden gyerekemnél egy kicsit másként voltak az átálások, volt amelyi pici korától teázott, a Miki csak 1 éves kora körül kapott rendszeresen kiegészítő folyadékot. Mi is változunk, s gyermekeink is.
Fontos, hogy mikor kezdjük a hozzátáplálást. Másképp kell kezelni egy 4-5 hónapos picinél az egész főzést, s másképp egy 8-10 hónapos babánál. Minél fiatalabb, annál éretlenebb még a szervezete, annál fogékonyabb a fertőzésekre még anyatejes táplálás mellett is. A teljes sterilitástól fokozatosan juthatunk el a "kevésbé" körültekintő feldolgozásig, főzésig. Egy 8 hónapos baba, aki egésznap mászik, szinte felnyalja a padlót, igyekszik minden koszt magához venni bármennyire is igyekszünk, sokkal védetteb az új ételekkel, a nem csíramentes ételekkel szemben. Már sokkal érettebb az immunrendszere is, sőt ne is vigyük túlzásba a sterilitást ekkor már, mert csak hátráltatjuk érését. A fokozatosság a legjobb, amit tehetünk, mindegy mikor is kezdjük el.
Mire van még szükségünk? A külön edényeknek, kislábosoknak külön fedő jár. Mindig tiszta kézzel, tiszta késsel, tiszta tányéron dolgozzunk. Én a vágódeszkát nem javaslom, ráadásul kismennyiségekről van szó. Pürésítés? A botmixer nem rossz döntés, de az minden rostot átvág, ami eleinte problémát okozhat. Először inkább szűrőn ( kisméretű, a tálkára ráillő teaszűrő, ami lehet fém is ) , mert azon a rostok nem mennek át, s krémesebb állagot mással nem fogunk elérni. Még a rizst is ezen paszírozzuk át, ne csak a barackot. Egy kis izommunka nem fog megártani!
Tárolás? Ha aznap elfogy, akkor lezárva hűtőbe tehetjük, de egfeljebb másnapig, s nem az első hónapban, ezt inkább később tegyük csak meg. Mibe tegyük? Jóminőségű tároló dobozba, vagy tálkában, edényben alufóliával szorosan lezárva. Ilyenkor fontos, hogy az alufólia ne érintkezzen az étellel. Igaz alacsony hőmérsékleten kevésbé lép vegyi reakcióba az aluminium, de ne kockáztassunk. Elsősorban savas, sós ételekkel hajlamos erre, illetve magas hőmérsékleten oxidálódni, beoldódni az ételbe.
Ha érdemes, kis tárolókban fagyasszunk le adagokat, de csak olyan ételt, ami nem tartalmaz keményítőt. Fő keményítőforrások: rizs, krumpli, lisztek.
Hogyan?
Mindent mossunk meg. Utána eleinte mindig vékonyan hámozzunk meg mindent, én még a meggyről is lehúztam a bőrét. Később ezt az adott zöldségnek-gyümölcsnek megfelelően elhagyhatjuk, de ezt sok esetben már gyermekeink maguk is jelezni fogják. Például nálunk még olykor a 6 éves lány is kéri, hogy hámozzuk meg az almát.
Ezután daraboljuk. Mekkorára?
Nálam a receptek között is található több módszer. A cél a kellő puhaság és a minimális értékes anyag elvesztés. Ha túl pici hamarabb fő, de többet veszíthet, ha túl nagy nehezebben puhul, de többet megőrizhet.
Vagy egyszerre teszünk bele minden hozzávalót, vagy szakaszosan.
Ha egyszerre, akkor ahhoz igazodunk, hogy ami nehezebben puhul, azt vékonyabbra, kisebbre vágjuk ( pl. répa ) , ami könnyebben azt nagyobbra kockázzuk ( pl. cukkíni ) .
Ha szakaszosan, akkor hozzávetőlegesen egyformára kockázzuk, szeleteljük, de puhulási intenzitáshoz igazítjuk a sorrendet, így az előző példa szerint előbb a répa kerül be, később a répa kellő puhaságánál ( villával megbökve, már át tudjuk különösebb erőfeszítés nélkül bökni, de még nem puha ) hozzáadjuk a cukkínit.
Érdemes nem teljesen puhára főzni az ételt ( ha nincs benne hús ) , s fedővel lefedve, félrehúzva hagyni saját gőzében bepuhulni. Ekkor mire pürésítünk, már szinte fogyaszthatóra hűlt az étel, de tálalásra biztosan.
Ha húsos menüt akarunk, de bepuhult zöldséget is, akkor a húst külön készítsük el, s csak turmixolásnál tegyük hozzá.
Mindig a lehető legkevesebb víz hozzáadásával főzzünk-pároljunk. Ekkor a kioldódó anyagokat a turmixolásnál a főzőlével higítással visszaadjuk. De a hőre bomló enzimeket, vitaminokat ekkorra mindenképp megtizedeltük.
Ezért is javasolják, hogy a gyümölcsöket éretten, főzés nélkül pürésítsük, s készítsünk belőle gyümölcslevet. Sőt zöldséglevet is adhatunk picinknek akár magában, akár gyümölccsel keverve, akár a főzelékhez adva.
Tudnunk kell, hogy a főzéssel, elveszítjük az enzimek egy részét, s puha, ha tetszik előemésztett, könnyen emészhetővé tesszük az ételt. Viszont a nyers pürék nehezebb emészthetőségét a megmaradó enzimek vitaminok ellensúlyozzák, hisz komplex egységet alkotva a növény többi részeivel azok megemésztését segítik.
Természetesen hús féléket, állati fehérjét ne adjunk nyersen. Ez alól kivételt képez a tejtermék, de az szó szerint előemésztett, a tej érésével folyamatosan bomlanak alkotói, savanyosodásának, beoltásának köszönhetően mire megérik például a sajt, lebomlik a laktóz ( tejcukor ) , de fehérjéi, zsírjai szintén alakulnank.
Meddig pürésítsünk? Amíg babánk igényli. Ha kezd nőni a foga először általában újra pépesebbet kíván, van aki csak folyósan kéri üvegből az ételt. De pár fognál már kezdhetjük kevésbé turmixolni, s majd villával összetörni. Ha pelusban sok a darab, mélegeljünk. Mennyire érett a rágásra ösztönzésre, vagy inkább turmixoljunk, hogy könnyebben eméssze meg.
Nálunk Miki 11 és fél hónaposan egyik nap megette a pürét másnap eltolta a kanalat pedig éhes volt. Azt kért amit a testvérei ettek, s csak villávak összetörtet fogadta el onnantól. Már korábban is kapott abból, amit ettünk, ha olyat főztem, de akkor is turmixoltam neki.
Meddig törjük össze? Ezt már biztosan jelzi, hisz látni fogja, hogy mi hogyan esszük. De attól is függ, hogy mi az, mert ami olyan puha, azt kevésbé kell törni, mint a keményebb, kevésbé egynemű ételeket. Tálalásnál később lesz jelentősége az elkülönülő feltétnek, de nálunk mindkét nagyobb gyereknél be kellett vezetnem az egyféle ételt. Külön volt a főzelék magában, a középső fiú eszik hozzá kenyeret is. De külön foffásként szerepelt egy másik étkezésnél az úgynevezett feltét. De a levesből is van válogatás, ki melyik részét eszi meg. Sőt ez nem csak gyerekenként változó, hanem egyik napról a másikra egy gyereknél is megváltozhat, vagy hónapokig nem hajlandó megenni, majd újra, vagy hosszabb időre.
Én a kisgyermekeimnek főzött ételeknél már készítésnél apróbra vágtam például a zöldbabot, hogy könnyebben tudjanak önállóan is enni, anélkül, hogy villávak már a kész főzelékben vágtam volna kisebb darabokra.
A párolást nagyobbaknál is bevethetjük. Készíthetünk párolt zöldséget köretnek. Ahogy a piciknél itt is párolhatunk betétben gőz fölött, pároló edényben víz nélkül. Nekem még egy bambusz párolóm is van, amit kínai ételekhez ajánlanak. Lobogó víz fölött a megfelelő méretű edényre helyezve, úgy hogy a vízbe ne érjen pár perc alatt párolódik a zöldség, még a keményeknek is alig kell 10 perc, sőt hússzeletek is párolhatóak így. Jelenleg az egyik leg egészségesebb készítési módnak tartják a párolás, nem csak gyerekeknek.
Csakis megbízható alapanyagból. Mitől megbízható az alapanyag? Legkevésbé a ráírt címkétől! ( Elgondolkodtunk már azon, hogy az a minőség, amit garantálni kell, az talán nincs is? )
Mivel babánknak elsősorban friss zöldségekből, gyümölcsökből, húsfélékből adunk először, ezekre térek ki. Zöldségeknél-gyümölcsöknél idényben szerezzünk be frisset, ha előre gondoskodunk, akkor magunk fagyasszunk le számára félkész, kész ételeket.
Honnan szerezzük be?
A legmegbízhatóbb, ha magunk felelősséggel gyermekünk, családunk iránt, megtermeljük. Ha családunkban van szintén hasonlóan gondolkodó, akárcsak kiskerttel rendelkező kertészkedő, s szívesen ad, onnan. Van olyan kertészkedő, akit személyesen is ismerünk, s megbízunk benne? Akár ajándékba, akár térítés ellenében ad nekünk? Akkor tőle. Van bio, vagy nem minősített, de vegyszermentesen termelő kertész, akitől vásárolhatunk? Akkor onnan. Ha ezek közül egy lehetőséggel sem rendelkezünk, a kör bővítésével, nő a kockázat, hogy beleszaladunk nem a legmagasabb minőséget képviselő alapanyagba.
A bio piacon még jók az esélyeink, de a hagyományos piacon az árusító néni éveinek számával nem nő az általa árult termék biztonsága, s kereskedőnél ez egyenesen kockázatos. Ne feledjük, pontosan tudják, hogy szeretünk magyar árut vásárolni, s ezt bármikor rá is írják az éppen kínált terményekre függetlenül attól, hogy ez megfelel-e a valóságnak. ( Ha minden kis és közepes gazdaság, s a nagyok is tönkrementek, vagy mennek, akkor honnan szerzik be azt a sok magyar zöldséget-gyümölcsöt? )
Áruház láncokból vásárolni pedig olyan kockázatos, hogy ép eszű ember nem javasolja őket. A kis bolt is onnan szerzi be áruját leggyakrabban. Biot áruházlánctól? Jó üzletnek biztos az, de.
Nem könnyítik meg a dolgunkat.
Húsokat? Áruházlánctól ne. Itt is sok tekintetben érvényesek a zöldségekre leírtak. Azt le sem merem írni, hogy az állattartó üzem méretének növekedésével milyen izékkal etetik az állatokat, milyen körülmények között tartják őket, s onnan látják el az üzleteket olykor kétes frisseségű hússal. A fagyasztotban sem bízhatsz meg, mert nem céljuk, hogy a legrövidebb időn belül megtegyék azt. Ahogy a disznó is azzá lesz, amit eszik, úgy mi is, akik megeszik azt a disznóhúst. Inkább ne.
Helyi hentenél még előfordulhat, hogy igényes, s maga is megbízható helyről vásárol, s nem .... De erről igyekezzünk meggyőződni.
Inkább itt is keressünk megbízható forrásokat, esetleg magunk tartsunk állatot. Igaz ez már kevéssé népszerű, még a konyhakertnél is hátrányosabb megítélés alá esik.
Később a tojás, tej és tejtermékek beszerzésével hasonló dilemmákkal találkozhatunk, s a liszteknél, kenyereknél, gabonáknál nem áll meg a sor. Minél nagyobb gyermekünk, a kezdeti óvatosságunk sokszor alább hagy, pedig nem kéne. A 20évvel ezelőtti dolgokhoz képest az élelmiszerek terén is olyan nemkívánt változások áltak be, amiket rendeletekkel nem fognak és nem is akarnak helyrehozni.
Mi állunk a tükör elé, mi állunk a gyermekünk elé, nekünk kell tudatos vásárlónak, tudatos termelőnek lennünk. Sosem késő szokásainkon változtatni. Én is sokmindenen változtattam, ez a lap is annak folyománya. Bevallhatom, hogy volt idő, amikor én is ittam kólát, bolti tejet, ettem palizert, túrórudit, ömlesztett sajtot, főztem porból szószos valamiket. Mára ezek száműzve életemből, konyhámból, s gyermekeimet meg sem kínálom ezekkel. ( Sajnos a nagyszülők nem kezelik ezt kellő komolysággal, de én is képzem gyermekeim, hogyan utasítsák el a nemkívánatos dolgokat. )
Mivel?
Én már a harmadik gyermekemnek főzök. Külön kisedénykészlettel rendelkezem, amelyet csak ekkor szoktam elővenni. Csak a friss zöldségek, gyümölcsök, hús főzésére, párolására használom őket. Ezekbe se tej és tejtermék nem kerül, se rántásos sűrítés, maximum egy kis dara. Külön edényem van, amiben a rizst főzöm puhára. Abban mást nem is készítek. Külön edény a vízforralásra, nagy edény a sterilizáló forralásra. Abban még vizen kívül más nem volt. Külön vannak az első ételek tálaló tálkái, kanalai. Első kanalaknál lekerekített, a inkább műanyag kanalat ajánlanak. Van a kisgyermekkornak félretett étkészlete, evőeszközei, poharai. De idetartoznak a cumisüvegek és tartozékai is. Ha vannak, megfelelően gondoskodjunk sterilitásukról. Én mindig forraltam őket. Külön üveggel a tejes dolgoknak, s külön a teásoknak. Minden gyerekemnél egy kicsit másként voltak az átálások, volt amelyi pici korától teázott, a Miki csak 1 éves kora körül kapott rendszeresen kiegészítő folyadékot. Mi is változunk, s gyermekeink is.
Fontos, hogy mikor kezdjük a hozzátáplálást. Másképp kell kezelni egy 4-5 hónapos picinél az egész főzést, s másképp egy 8-10 hónapos babánál. Minél fiatalabb, annál éretlenebb még a szervezete, annál fogékonyabb a fertőzésekre még anyatejes táplálás mellett is. A teljes sterilitástól fokozatosan juthatunk el a "kevésbé" körültekintő feldolgozásig, főzésig. Egy 8 hónapos baba, aki egésznap mászik, szinte felnyalja a padlót, igyekszik minden koszt magához venni bármennyire is igyekszünk, sokkal védetteb az új ételekkel, a nem csíramentes ételekkel szemben. Már sokkal érettebb az immunrendszere is, sőt ne is vigyük túlzásba a sterilitást ekkor már, mert csak hátráltatjuk érését. A fokozatosság a legjobb, amit tehetünk, mindegy mikor is kezdjük el.
Mire van még szükségünk? A külön edényeknek, kislábosoknak külön fedő jár. Mindig tiszta kézzel, tiszta késsel, tiszta tányéron dolgozzunk. Én a vágódeszkát nem javaslom, ráadásul kismennyiségekről van szó. Pürésítés? A botmixer nem rossz döntés, de az minden rostot átvág, ami eleinte problémát okozhat. Először inkább szűrőn ( kisméretű, a tálkára ráillő teaszűrő, ami lehet fém is ) , mert azon a rostok nem mennek át, s krémesebb állagot mással nem fogunk elérni. Még a rizst is ezen paszírozzuk át, ne csak a barackot. Egy kis izommunka nem fog megártani!
Tárolás? Ha aznap elfogy, akkor lezárva hűtőbe tehetjük, de egfeljebb másnapig, s nem az első hónapban, ezt inkább később tegyük csak meg. Mibe tegyük? Jóminőségű tároló dobozba, vagy tálkában, edényben alufóliával szorosan lezárva. Ilyenkor fontos, hogy az alufólia ne érintkezzen az étellel. Igaz alacsony hőmérsékleten kevésbé lép vegyi reakcióba az aluminium, de ne kockáztassunk. Elsősorban savas, sós ételekkel hajlamos erre, illetve magas hőmérsékleten oxidálódni, beoldódni az ételbe.
Ha érdemes, kis tárolókban fagyasszunk le adagokat, de csak olyan ételt, ami nem tartalmaz keményítőt. Fő keményítőforrások: rizs, krumpli, lisztek.
Hogyan?
Mindent mossunk meg. Utána eleinte mindig vékonyan hámozzunk meg mindent, én még a meggyről is lehúztam a bőrét. Később ezt az adott zöldségnek-gyümölcsnek megfelelően elhagyhatjuk, de ezt sok esetben már gyermekeink maguk is jelezni fogják. Például nálunk még olykor a 6 éves lány is kéri, hogy hámozzuk meg az almát.
Ezután daraboljuk. Mekkorára?
Nálam a receptek között is található több módszer. A cél a kellő puhaság és a minimális értékes anyag elvesztés. Ha túl pici hamarabb fő, de többet veszíthet, ha túl nagy nehezebben puhul, de többet megőrizhet.
Vagy egyszerre teszünk bele minden hozzávalót, vagy szakaszosan.
Ha egyszerre, akkor ahhoz igazodunk, hogy ami nehezebben puhul, azt vékonyabbra, kisebbre vágjuk ( pl. répa ) , ami könnyebben azt nagyobbra kockázzuk ( pl. cukkíni ) .
Ha szakaszosan, akkor hozzávetőlegesen egyformára kockázzuk, szeleteljük, de puhulási intenzitáshoz igazítjuk a sorrendet, így az előző példa szerint előbb a répa kerül be, később a répa kellő puhaságánál ( villával megbökve, már át tudjuk különösebb erőfeszítés nélkül bökni, de még nem puha ) hozzáadjuk a cukkínit.
Érdemes nem teljesen puhára főzni az ételt ( ha nincs benne hús ) , s fedővel lefedve, félrehúzva hagyni saját gőzében bepuhulni. Ekkor mire pürésítünk, már szinte fogyaszthatóra hűlt az étel, de tálalásra biztosan.
Ha húsos menüt akarunk, de bepuhult zöldséget is, akkor a húst külön készítsük el, s csak turmixolásnál tegyük hozzá.
Mindig a lehető legkevesebb víz hozzáadásával főzzünk-pároljunk. Ekkor a kioldódó anyagokat a turmixolásnál a főzőlével higítással visszaadjuk. De a hőre bomló enzimeket, vitaminokat ekkorra mindenképp megtizedeltük.
Ezért is javasolják, hogy a gyümölcsöket éretten, főzés nélkül pürésítsük, s készítsünk belőle gyümölcslevet. Sőt zöldséglevet is adhatunk picinknek akár magában, akár gyümölccsel keverve, akár a főzelékhez adva.
Tudnunk kell, hogy a főzéssel, elveszítjük az enzimek egy részét, s puha, ha tetszik előemésztett, könnyen emészhetővé tesszük az ételt. Viszont a nyers pürék nehezebb emészthetőségét a megmaradó enzimek vitaminok ellensúlyozzák, hisz komplex egységet alkotva a növény többi részeivel azok megemésztését segítik.
Természetesen hús féléket, állati fehérjét ne adjunk nyersen. Ez alól kivételt képez a tejtermék, de az szó szerint előemésztett, a tej érésével folyamatosan bomlanak alkotói, savanyosodásának, beoltásának köszönhetően mire megérik például a sajt, lebomlik a laktóz ( tejcukor ) , de fehérjéi, zsírjai szintén alakulnank.
Meddig pürésítsünk? Amíg babánk igényli. Ha kezd nőni a foga először általában újra pépesebbet kíván, van aki csak folyósan kéri üvegből az ételt. De pár fognál már kezdhetjük kevésbé turmixolni, s majd villával összetörni. Ha pelusban sok a darab, mélegeljünk. Mennyire érett a rágásra ösztönzésre, vagy inkább turmixoljunk, hogy könnyebben eméssze meg.
Nálunk Miki 11 és fél hónaposan egyik nap megette a pürét másnap eltolta a kanalat pedig éhes volt. Azt kért amit a testvérei ettek, s csak villávak összetörtet fogadta el onnantól. Már korábban is kapott abból, amit ettünk, ha olyat főztem, de akkor is turmixoltam neki.
Meddig törjük össze? Ezt már biztosan jelzi, hisz látni fogja, hogy mi hogyan esszük. De attól is függ, hogy mi az, mert ami olyan puha, azt kevésbé kell törni, mint a keményebb, kevésbé egynemű ételeket. Tálalásnál később lesz jelentősége az elkülönülő feltétnek, de nálunk mindkét nagyobb gyereknél be kellett vezetnem az egyféle ételt. Külön volt a főzelék magában, a középső fiú eszik hozzá kenyeret is. De külön foffásként szerepelt egy másik étkezésnél az úgynevezett feltét. De a levesből is van válogatás, ki melyik részét eszi meg. Sőt ez nem csak gyerekenként változó, hanem egyik napról a másikra egy gyereknél is megváltozhat, vagy hónapokig nem hajlandó megenni, majd újra, vagy hosszabb időre.
Én a kisgyermekeimnek főzött ételeknél már készítésnél apróbra vágtam például a zöldbabot, hogy könnyebben tudjanak önállóan is enni, anélkül, hogy villávak már a kész főzelékben vágtam volna kisebb darabokra.
A párolást nagyobbaknál is bevethetjük. Készíthetünk párolt zöldséget köretnek. Ahogy a piciknél itt is párolhatunk betétben gőz fölött, pároló edényben víz nélkül. Nekem még egy bambusz párolóm is van, amit kínai ételekhez ajánlanak. Lobogó víz fölött a megfelelő méretű edényre helyezve, úgy hogy a vízbe ne érjen pár perc alatt párolódik a zöldség, még a keményeknek is alig kell 10 perc, sőt hússzeletek is párolhatóak így. Jelenleg az egyik leg egészségesebb készítési módnak tartják a párolás, nem csak gyerekeknek.
