A recepteknél szereplő életkori megjelőlés a javasolt legkorábbi adhatóságot jelenti. Mindig betöltött hónappal számoljunk!
Mindig vegyük figyelembe babánk adottságait!

Mi a hozzátáplálás?

Mindenképp egy folyamat. Sokan vitatják, hogy mikor is kezdjük el. A döntés a mi kezünkben, de mérlegeljünk alaposan. Mit vegyünk figyelembe?
Miután már eldőlt, hogy kisbabánk szopik és csak anyatejhez jut, vagy tápszeres pótlást is kap, vagy csak tápszert, megvan az első kiindulási alapunk.
De ide beszúrnék egy gondolatot. Vajon a tápszerek megjelenése előtt mi történt azokkal a kisbabákkal, akiknek édesanyja nem tudott megfelelően szoptatni? Talán mind meghaltak? Nem, én személyesen is ismerek egy, ma már 85 éves idős hölgyet, akinek szükségleteit nem fedezte édesanyja teje. Ő életét a vele egynapon született kisborjúnak köszönhette, aki nagymamájának istállójában látta meg a napvilágot. Ún. frissfejős tehéntejet kapott, amit a borjú is szopott. De manapság a tehéntej ellenesség a hivatalos álláspont, a "divat", olvassunk csak el egy-egy tápszergyártó cég szóróanyagát, erre valamikor azt mondták, hogy az öndicséret bűdös.
Ma már egyre többet hallani a kecsketejről is. Kezd újra népszerű lenni, igaz elsősorban a tudatosan táplálkozók körében. Többen kimondottan gyógyulási szándékkal fordulnak hozzá. Különböző megbetegedéseknél használják mint alternatív terápiát, s allergia esetén kimondottan hatásos. Nemcsak a parlagfűvel etetett kecske teje jó hatású az arra allergiások számára, hanem általában mindenféle allergiás megbetegedésre. Mégis miért itt említem meg. Mert pár hónapja magam is megismerhettem egy kedves családot, ahol szoptatási nehézségekhez a tápszerek okozta erős hasfájás is párosult. Náluk megoldást a kecsketej jelentette. A kisfiú 1 hónapos kora óta azon nőtt fel, s most már boldog totyogó. Ez annak is köszönhető, hogy az anyatej és a kecsketej nagyon hasonlatos.
Ezek alapján létezik a hivatalos álláspont külön tápszeres, külön vegyesen táplált és külön anyatejes babák részére.
Így tápszeres és vegyesen táplált babáknál 4 hónapos kortól el szokták kezdeni a hozzátáplálást, anyatejes babáknál pedig 5 hónaposan, de fééves kortól mindenkép ajánlják. Sőt 6 hónapos kortól már a gabona (glutén) és hús fehérjék adását is javasolják.
Ezzel szemben olyan ajánlások is elérhetőek, a szoptatás népszerűsítő oldalakon, melyek babák 6 hónapos koráig kizárólagos anyatejes és, vagy tápszeres táplálást írnak elő. Itt a hozzátáplálás kezdetét úgy 8 hónapos korra teszik, de 1 éves kortól már javasolják.
Hogy mikor kezdjük el rajtunk áll. Figyeljük gyermekünket, vegyük észre mikor kész a hozzátáplálásra. A másik szempont mi magunk vagyunk. A kisbabák életében hozzávetőlegesen 2 és 6 hetes korban, illetve 6 hónapos korban van egy ugrás, amikor megnő hirtelen az étvágyuk. Ha ezt a szükségletet ki tudjuk elégíteni 6 hónapos korban is szoptatással és úgy döntünk, hogy még nem kívánjuk megkezdeni a hozzátáplálást, megtehetjük.

Bármikor is kezdjük el, több mindenre kell figyelnünk.

1. Mivel akkor találkozik először más táplálélkkal, mindig pépesítsük, akkor is, ha vannak fogai, ugyanis a rágás egy készség, amit el kell sajátítani, s a jó emésztéshez elengedhetetlen a pépes állag.

2. 1-2 falatnyi mennyiséggel kezdjük, s még véletlenül se akarjunk egyből egy étkezést kiváltani vele. Sőt akár még hetekig is eltarthat, mire egy étkezésre elegendő mennyiséget elfogyaszt az újdonságokból.
Itt is van kétféle hozzáállas, hogy egy étkezés elött adjunk pár falatot, majd szoptassunk, vagy elöbb szoptassunk, s utána kínáljuk meg. Esetleg két étkezés között egyszerűen csak kóstoltassunk pár falatnyi gyümölcspépet, levet.
Tapasztaljuk ki. Lehet, hogy éhes kisbabánk jól elfogad pár falatot, majd kicsit el is fáradva az újdonságtól a már megszokott szopással, cumisüveggel kívánja csillapítani éhségét. De az is lehet, hogy amíg nem kapja meg a megszokott anyatejet, vagy tápszert, addig elutasít mindent, majd éhségét csillapítva szívesen elfogad egy kis "desszertet", egy kis püré formájában.
Vagy egyszerűen két étkezés közöttre beiktatjuk az első gyümölcs pépeket (általában nem zöldséggel kezdünk), s a korábbi szoptatásról ide hejeződik idővel át az étkezés, s a szoptatás ivássá válik.
(Három gyermeknél elmondhatom, hogy mindegyiknél más módszer vált be. Most - 2010. augusztus - kezdtük a negyedikkel, s vele sem olyan, mint korábban, kicsit más.)

3. A szoptatások számát ne csökkentsük legalább egy hónapig. A babánk nem fogja túlenni magát, egyszerűen kisebb mennyiséget fog szopni, ha úgy érzi, de a lehetőséget ne vegyük el tőle. Ne feledjük az anyatej egyben ital is. Ez természetesen értendő a tápszerre is.

4. Ha féléves kora körül el is kezdjük a hozzátáplálást, lehetőség szerint 1 éves koráig szoptassuk, s folyadékigényét bátran elégítsük ki szoptatással eddig az ideig. Itt tápszereknél hallgassunk a védőnőnk, gyerekorvosunk tanácsára is, hogy milyen jellegűt, hogyan adjunk, hisz ahogy az anyatej automatikusan változik a baba korával, igényeivel, úgy a tápszereknél ezt a váltásokkal érhetjük el.

5. Fokozatosan vezessük be az egyes ételféleségeket. Figyeljük az esetleges allergiás reakciókat, illetve a hasfájásos tüneteket. Ha ezeket tapasztaljuk, akkor a kiváltóját ne adjuk egy ideig ( minimum 1 hétig ) .

6. Egyes élelmiszerek bevezetésének időpontja kitolódhat azzal, hogy féléves kor után kezdi valaki a hozzátáplálást, így ezzel számolni kell.

7. Ha korábban kezdi el a hozzátáplálást az édesanya, akkor körültekintőbben kell eljárni, mind higéniai szempontból, mind az allergia kockázata miatt. Jobban kell ügyelni a pépesítésre, főzésre, bevezethetőségi időpontokra, az ételek adhatóságának sorrendjére. Ha viszont kitolódik a hozzátáplálás megkezdése, akkor nagyobb léptékekben lehet haladni, mert már egy érettebb emésztő- , kiválasztó- , felszívó-rendszer fog találkozni az újdonságokkal.

8. A családban meglévő ételallergiát kiváltó élelmiszert biztonsági okokból 1 éves korig ne adjuk. Nem biztos, hogy allergiás lesz rá. De lehet, hogy az amúgy magától nem kialakuló allergiát váltjuk ki , azzal, ha elsietjük adását.

9. A hozzátáplálás mindenkép újdonság lesz gyermekünk számára, ráadásul egyre mozgékonyabbá is válik. Ilyenkor a súlygyarapodás visszaesése nem meglepő, de fogyás esetén figyeljünk jobban oda. A receptek között erre az esetre vannak külön erősítő ételek.

10. A fogzás visszavetheti a hozzátáplálás menetét. Akár teljesen is elutasíthatja a szilárd ételt gyermekünk. Ez általában csak pár napig tart. Arra ügyeljünk, hogy ebben az esetben is jusson elegendő táplálékhoz. Ha fogzás miatt fogyás következik be, váltsunk stratégiát, keressünk új módszert, új megoldást. Ha a fogzási nyugtalanságot elmulasztjuk, az étvágya is visszatérhet.


11. Minden gyerek más. Máskép reagálnak, más módszer lehet a célravezető, más ételeket fogadnak el szívesen. Ha valami nem válik be, csak kisérletezzünk tovább, de ne erőltessük az evést. Ne váljon harctérré az asztal!